A kérdés azért merült fel, mert a Gault&Millau étteremkalauz lepontozta a szegedi halászcsárdákat.
A választ nem tudom, mert sosem eszek halászlevet. Viszont az érdekelne, hogy ez az étteremkalauz pontozza-e az éttermekben dolgozó felszolgálókat, mert a felsorolt szegedi halászcsárdák egyikében és másikában, de nem egyben a kiszolgálás egyértelműen pocsék.
A pincérek nem hogy kedvesek lennének, de szinte utálják a vendéget. Igaz ez az egyik belvárosi csárdára és az egyik Tisza mellett lévőre is (van több is, így nem mondok konkrétumot). Nem egyszer próbáltuk, sőt még a szegedi pincérek között is tudott dolog, hogy azokon a helyeken finoman szólva, (hogy ne a bunkó szót használjam) nem a vendégért vannak. Ha szólsz a pincérnek, és neki épp nincs kedve rád, akkor egy “Mindjárt” tőmondattal elintéznek, és kétséged ne legyen róla, hogy várhatsz, amíg akarsz, de ő ugyan oda nem jön hozzád, mert más dolga van. 🙂
Persze, aki csak ilyen kiszolgálással találkozott még, mert csak egyszer-egyszer jön el étterembe enni és az is ez a pár halászcsárda, annak tán fel sem tűnik. De nekem feltűnik, hogy olyan emberek, akik az éttermeket viszik, van aki nem is egyet, azok nem foglalkoznak a kiszolgálás minőségével. Nem. Miért? Mert a pénz jön kedvesség nélkül is, és a főnököt csak ez érdekli. Ugyan én ezt nem hívnám vendéglátásnak, tehát a Gault&Millau ott hibázott, hogy olyan helyekre is elment, amik még az étterem vagy vendéglő szavak használatára se lennének jogosultak. 🙂
