A Szepesi Nikolettről szóló könyvben leírtakra reagált az úszólány volt edzője.

Elismerte, néhányszor megütötte őt és más tanítványát is.

Engem ez az ember felháborít. Milyen világképe van ennek az embernek? Szerinte van olyan szituáció, amikor egyik ember a másikat, akivel még rokoni kapcsolatban sincs megütheti?
Megkérdezném tőle, hogy az ő elméje szerint melyek ezek a szituációk? Mikor lehet valakit pofon verni? Szerinte tényleg vannak ilyen szituációk? Ezek a megbecsült edzők, akik még büszkék is arra, hogy ők így neveltek gyerekeket. Minek? Mi értelme volt, hogy keserves sok edzés után valaki hamarabb úszott be egy másik embernél? Mi értelme? Semmi kedves edző bácsi! Semmi értelme! Még annak sincs értelme, amiért pofozkodott.

Egyszer az egyik a gyorsabb, aztán a másik. Egyik versenyen az egyik, győz, a másikon másik. Ez szórakoztatás, szórakozás lenne, mármint a versenyzés, a normális emberek világában. De sajnos a jelenlegi világban van olyan tisztelt edző bácsi, aki büszke arra, hogy ezért pofozkodott.
Remélem nem kap érte állami nyugdíjat.

A szexuális játékokra nem térek ki, mert azt még nem ismerték el, szerintük, az csak a lány fantáziája. Persze. A pofonok igazak, de a többi csak fantázia.

Azt mondja az edző, sokat adott Nikolettnek. De mit? Pofonokat?

A bácsi vallásos. Rájöttem mit is jelenthet neki a vallás: hisz abban, hogy ő okos és csak jót cselekszik. 🙂 Ezt onnan gondolom, hogy ha egy pici esze lett volna, sose ismeri be, hogy mit csinált, és így sose lehetett volna bebizonyítani. De ő beismerte, mert ő büszke arra amit tett, mert meg van győződve róla, hogy az úgy volt jól.

A gyerekek szülei is tudták, hogy ütik-verik a csemetéket? Mert akkor róluk is megvan a véleményem. És nem érdekel, hogy mit nyertek ezen az áron. Pár év és senki nem fog már emlékezni rájuk. Sőt a legtöbb ember, most se tudja kik ők.